A brit Beckley Alapítvány tudósai szerint szerint a fű sokkal ártalmatlanabb, mint az alkohol vagy a cigaretta, írja a medizona.hu. A jótékonysági szervezet szerint „a marihuánával összefüggő ártalmak zömében a tiltásával kapcsolatban merülnek fel, különös tekintettel a szociális ártalmakra a letartóztatások és bebörtönzések miatt. Csak egy szabályozott piacon keresztül védhetjük meg a fiatalokat az erősebb drogoktól”

Ezen a bejelentésen akkor túl is vagyunk, és hogy senki nem kapott a szívéhez, és a nemzeti katarzis is elmaradt, az a közelmúlt fényében egyáltalán nem meglepő.

Régi történet, hogy akkor most az alkohol károsabb-e vagy a fű, és ha az alkohol, akkor ez a tény, mennyiben releváns annak tükrében, hogy Magyarországon az alkoholnak "nagyobb hagyománya van", mint a fűnek. Ez az az érv ugyanis, ami a drogokról folyó diskurzus legnagyobb akadálya, és a magyarországi politikai erők kiskapuja egyben.

Annak megválaszolásához, hogy hogyan lett a fű egyszer a gonosz eszköze, egyszer meg összehasonlítási alap, nem is kell messzire visszamenni az időben, és nem az Alkotmánybíróság sajtpapírhoz méltó állásfoglalására gondolok.

A történet az Independent tavalyi címlapos bocsánat kéréséig vezethető vissza. A szerkesztőség az elmúlt tíz évben a marihuána dekriminalizálása mellett tört lándzsát, mert a fű tényleg nem annyira káros, mint amennyi kárt a fű fogyasztóinak üldözése okoz, de a szerkesztőség a skizofréniával kapcsolatos félreértések miatt megváltoztatta álláspontját.

A lap állásfoglalása muníciót szolgáltatott ahhoz, hogy a fű dekriminalizálásának, ne adj isten legalizálásának gondolatát is lesöpörjék az asztalról.

Magyarországon a semmiből hirtelen önjelölt drogszakértők léptek elő, hogy az Európában egyre magasabb hatóanyagú fűről kezdjenek értekezésbe, anélkül, hogy tudnák, miről is van szó tulajdonképpen. Itthon az Index nem ájult el az Independenttől, sőt azóta a brit szerkesztők is visszakoztak a bocsánatkérésből.

Ami viszont ittmaradt, az a totális félreértés: Hamvas Bélát egy haszonnövénnyel hasonlítjuk össze, komoly emberek emelik fel mutatóujjukat figyelmeztetőül, hogy elmondják, aki a skizofréniára hajlamos, az skizofréniás lehet. Az alkohol- és cigarettafogyasztásba belehalt tízezrekre viszont hatóságilag legyintünk, és már ott tartunk, hogy az állam azt sem tudja, milyen drogok cserélődnek gazdát a feketepiacon.

Az államnak emellett arról a legvisszafogottabb becslések szerint is százezres drogfogyasztó-csoportról sincs fogalma, amely - attól függetlenül, hogy tiltják a fogyasztást, vagy sem - minden héten elindul, hogy szokásos hétvégi vagy hétköznapi cuccát beszerezze.

Aki minőséget akar szolgáltatni, az megy a börtönbe, mint az a taktaszadai fiatal, aki nem kevesebb, mint 28 tő kenderrel bukott meg. Aki őszintén felfedi fogyasztási szokásait, az a bíróságon végzi, maradnak tehát a többségükben problémamentes sufniszívók, akikkel egymillió alkoholbeteg, és ki tudja hány millió dohányos áll szemben.